Bajza József levele feleségéhez, Csajághy Júliához
1839
Édes lelkem Julcsám,
Szerencsétlenségtek igen megrémített. Alig múlt el egy csapás – szegény anyám halála – s íme jő a másik véletlen, hol (mint leveledből értem) csak hajszálon függött életetek. – Azt írod, ne aggódjam rajtatok, mert már semmi bajotok sincs. Igen, édes Julcsám, de lehet-e e dologban hinni szavaidnak? Te alkalmasint éppen azért, hogy engem megnyugtass, talán nem is írtad meg híven, ami történt. Én aggodalomban vagyok és leszek, meddig nem látlak benneteket. Kérlek, ha hazafelé utaztok, legyetek vigyázóbbak a kocsisra, őket nem kell magokra hagyni, hanem szüntelen szemmel tartani, kivált az olyan fiatal gyerekeket, minőket forspontnál* gyakran kap az ember; nem kell engedni, hogy árkok mellett, hídaknál, folyón át sebesen hajtsanak és hegyen le a lovakat sebesen bocsássák. Véletlen eseteket, milyen például a lovak megijedése, nem lehet elmellőzni, de az úti szerencsétlenségek nagyobb része csakugyan az ostoba és szeles kocsisok által okoztatik. Azért igen kérlek, légy figyelemmel kocsistokra.
Hírednek, hogy csak ünnepek után jöttök vissza, igen örülnék, ha e szerencsétlenség nem ért volna benneteket; de így most már óhajtanám, hogy minél előbb itthon legyetek.
Betegségedről – csontfájásodat értem – nem írsz, édes Julcsám, semmit, sem arról nem; érzed-e sikerét Ivanovics orvosságának? S használ-e a falusi levegő? Ez ugyan mostani leveledben megbocsátható, midőn lelked egy nagyobb baj leírásával volt tele, de jövő leveledben legalább tudósíts eziránt.
Nekem, édes lelkem, semmi bajom, kivévén, hogy te nem vagy itthon, hogy nem tudlak közel hozzám a harmadik szobában; és dolgozásaim alatt nem hallom lépteidet, járásod-kelésed vagy szavad, melyekhez már annyira szokva vagyok, hogy nélkülök pusztaságot érzek körülöttem. Azonban ez nekem mind csekélység, ha azt tudom, hogy az alatt az én Julcsám a jó falusi levegőben épül, egészségesedik, lelke felvidul rokonai közt, kik őt szeretik s kiknek őt szeretniök kell jó szívéért, szelídségéért és eleven lelkéért. – Édes, kedves jó Julcsám, így várlak én téged haza jó egészségben és vidáman: azonban ha nem így jössz is, ha betegség is fog visszakísérni, és ha lelked komor lesz is, mindig a legforróbb szeretettel foglak karjaim közé zárni és egyiránt jó és rossz szerencsédben bebizonyítani, hogy ha bár nem vagyok is a legolvadozóbb és mézesebb férj, de a legbecsületesebb és ez életben legjobb barátod én vagyok.
Isten veled, édes kedves jó Julcsám, veled és a kis Lenkével.* Forrón szerető
Józsid.
(A dátum helye levágva)
-*-
Bajza József (1804–1858) költő, kritikus, szerkesztő, publicista. Középbirtokos családból származott. Felesége Csajághy Júlia, Vörösmarty sógornője volt. A kemény, szigorú kritikust leveleiből gyengéd, szerető férjnek és apának ismerhetjük meg.
-*-
Csajághy Júlia (megh. 1885) Bajza József felesége, Vörösmarty sógornője.
-*-*-*-*-*-*-
