Babits Mihály levele feleségének, Török Sophie-nak
1941. július 18.
Kedves Kicsikém,
remélem, jó éjszakád volt; munkában töltötted a délelőttöt. Az én éjszakám bizony nem volt valami kellemes, s a nappal még rosszabb.
Rettenetes ez az idő! Ott fönn is nagyon tombolhat a szél.
Nem tudom, milyen a hangulatod a fennmaradásra vonatkozólag. Ha van egy jó zárt terrász, ahol dolgozhatsz, talán nem nagy baj a rossz idő.
Kérlek, küldd Ildikót jókor haza, s üzend meg vele szándékodat. Múltkor nagyon izgultam értetek a viharban. Kedves Kicsikém, folyton gondolok rád és Flórára, csináld úgy, ahogy a munkádra legalkalmasabbnak látszik előtted. Írj levélkét, mert a telefonból nagyon keveset tudok meg rólad.
Tegnap (utólagos jóváhagyást remélve) kölcsönkértem tőled a Proust elejét, a Swannt, s újrakezdtem; ez egy olvasmány, mely még most is leköt. De csak az I. és III. kötetet találta Erna. A II. nincs nálad? Szükséged van rá? Egyáltalán ha valamelyik Proust-kötetre nem volna már szükséged, küldd haza Ildikóval. De ez nem fontos, ha olvasod, ne küldd el. (Nem tudod, hol van a Swann II. kötete, a Swann szerelme?)
A borok megjöttek, de még nem láttam. Az Ámon-küldötte borokat nagyon élvezem, bár a nyelésem rossz.
Sokszor csókol, ölel, s bocsáss meg, hogy ennyit fecseg
Néma leventéd
-*-*-*-*-*-*-
