Fiamnak
Móricz Eszter
Várok egy szóra,
várok tőled egy hangra,
de hallgat minden.
Látom a mosolyt
a szomorú arcodon.
Dacol a lélek.
Dacol a szíved!
Megöl a várakozás,
jaj beszélj, szólj már!
Nézem a képed,
tudod, olyan vagy mint én,
konok és makacs.
Harcolunk, várunk,
aztán nem kapunk semmit.
De várnunk, bíznunk
kell. Ha akarod
átölel karom, szívem,
csak hívj, akarj, szólj!
Fiam, szeretlek!
Te bennem, belőlem vagy,
nekem vagy, neked
vagyok lényemmel,
az egész életemmel.
Hát gyere, ölelj
át, mond hogy szeretsz,
hiányzom neked nagyon!
Szólj, várom nagyon...
-*-*-*-*-*-*-
