Mikszáth Kálmán volt feleségéhez, Mauks Ilonához
(1882. február 16.)
Kedves Ilonka!
Mikor ezelőtt sok évvel elváltunk, rúgó indok az volt, hogy anyagilag ziláltan állottam, s nem tudtam, hol fogok megállani a lejtőn. Jólesett – habár mindennél jobban szerettem – ha sorsa elszakad az enyémtől.
De föltettem magamban már akkor, hogyha valaha vinni tudom valamire, s ha lehetséges lesz még, hibámat jóvá fogom tenni.
Az Isten meghagyta érni, hogy egykori fényes álmaimat, amelyeket fiatalkorban együtt szőttünk, megvalósítva lássam!…
Kiköszörültem minden csorbát, nevemet magasztalólag említi az ország és a külföld, szeretet vesz körül, ahová lépek, s jövedelmem több, mint amennyiről valaha ábrándozhattam.
Valószínű, hogy már elkéstem önnel szemben, a sors sokáig halogatta, míg ön elé léphetek soraimmal, sohasem hallottam maga felől, így azt sem tudom, nem ment-e férjhez már, vagy nem készül-e férjhez menni?…
De mert bizonyosat nem tudok, tartozom önnek azzal a regard-dal,* hogyha még nem ment férjhez, én most még egyszer feleségül kérem magát.
Szerezzen magának alapos meggyőződést mindenben, beszéljen Szontagh Pállal, s értesítsen.
Ön megosztotta rossz sorsomat, a legrosszabbat magam szenvedtem át, a jobb sorsomat szívesen megosztanám magával…
Ha pedig már elkéstem volna, ha ön már férjhez ment azóta, csak örülök rajta, ha boldog, ha pedig bármely okból nem teszi le többé sorsát annak a kezébe, aki már egyszer olyan rosszul bánt azzal, önhibáján kívül, én ez ellen sem zúgolódom.
Mert nem a szerelem beszél többé belőlem (bár meglehet, ha látnám, lángra lobanna), hanem a becsület…
Azért hát arra kérem, Ilonka, ne határozzon ebben a dologban könnyelműen, maga nem olvas újságokat, s nem ismeri a viszonyokat, szerezzen hát előbb magának alapos tudomást azon fényes és előkelő helyről, mely magára vár a magyar társadalomban.
Nem akarom ezzel rábeszélni, mert hisz magának volt bátorsága hozzámenni a „semmihez” is, bizonyára kell, hogy bátorsága legyen visszautasítani engem, még ha miniszter volnék is. Hanem a szívét, a hajlamát kérdezze meg, s akkor határozzon, s ha igenlő a válasza, írja meg nekem lehetőleg egy hónap leforgása alatt.
Egyebekben maradtam minden körülmények között tisztelője.
Budapest, február 16-án 1882.
Mikszáth Kálmán
-*-
Mauks Ilona (1855–1926). Apja szolgabíró, földbirtokos – az ő szolgabírói esküdtje volt Mikszáth Kálmán, akihez 1873. június 13-án, szülői tilalom ellenére feleségül ment. 1878-ban, Mikszáth kilátástalan egzisztenciális helyzete miatt elváltak, 1882-ben azonban az immár sikeres író ismét megkérte volt felesége kezét.
-*-*-*-*-*-*-
