HTML

Válogatott levelek

A levél az emberi érzelmek legközvetlenebb írásbeli kifejezésformája, az emberi érintkezés, a lelkek egymásra találásának különös alkalma és lehetősége.Nemcsak érdekfeszítõ olvasmányok, hanem igen fontos dokumentumok, jelentõs források is a lelki élet búvárai, meg a társadalom és az irodalom kutatói számára... Versek, melyek akár levél helyett is íródhattak volna...[szerintem]

Friss topikok

 

Gondolatok
Végh Sándor

 

Ma még szigorúbban köszöntött be a hiány. Jó-jó, és ha mégsem! Beálltál egy megszokott formára kényszerűségből, de nem az igazi. Vágysz a teljességre, s mit nem adnál érte! A hétköznapjaidat viszont úgy éled, hogy semmit? Védekezésül! Óvod magad! Félsz? Most itt gyalogol beléd valaki! No, ezt nem! Akkor így! Vagy mégsem? Érzelmek uralkodnak most. Nem akarod? Kényszerű zubbonyok. Viseljük. Ha akarjuk, ha nem! Táncolunk. Itt az élet parkettján. Törekszünk. Mindenáron. Kin és min keresztül? No és? Akarunk kapni, és kész! Kapunk-e valamit? Ha nem, hát miért? Felismerjük-e? És ha igen, akkor attól jobb lesz-e? Alkuszunk. Piacon, boltban, érzelmekben. Álmodunk. Felébredünk. Frissen, kipihenten, estére mégis összeomlunk. Omlunk.
Esik az egész rogyásig. Építünk, falazunk, leomlik. Sírunk. Már mindegy? Imádkozunk. Hová, minek is? Adjuk-e alább? Felöltöttük magánykabátunkat. Micsoda öltözet! Jönnek-mennek zörgések. Kopogtatnak ablakon. Az enyémen? Van itt valaki? És ha igen, látom? Befogadom? Miért nem jó? Gondolod, szeretné. Gondolom, szeretnéd. Mit is szeretnél? Na ja, öleljen, szeressen. Feltétel nélkül. Nem megy? Látod te ezt? Mi az akadály? Egy másik? Ugyanazt akarja? Szeretné? Őrzi, uralkodja? Mégis miért? Amiért te? Akkor most kié az elsőbbség? Versenyt futunk. Rohanunk. Hová? A nyugalmunk itt éled bennünk. Éled? Hát így!
Vannak! Gondolatok érzelmek. Csak úgy ösztönösen. No, ez nem elég! Ennyi kevés. Emlékszel? Nagyszüleink intettek: Légy jó! Jó voltál? Tudod, mi az? Segítettél? Az jó! Vagy nem hiszel benne? Bezárkóztál, ugye? Köreidet zavarják. Ugyan kik? Magad. Te magad! Este elalvás-kor, reggel felébredéskor. Tükörbe nézel. Dicséred-e a látványt, vagy megbocsátasz? Másoknak miért nem?
Álmodj!
Az jó. Most jó. Holnap? Az mi? Csukd le két szemed. Mit látsz? Az álmaidat. S miközben méred a valóság és e kettő közötti távolságot, rájössz?!
Hogyan?
Hát bántottam én valakit? Hát bűnös lennék én valamiért? Nem, én nem! Talán nem. Talán igen!
Talán igen.
Kérem, hogy ha valaki úgy gondolja, tegye meg: szeressen holnap is önzetlenül!

-*-*-*-*-*-*-

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://levelbonto.blog.hu/api/trackback/id/tr332100529

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása