Örök kötelék
Vladimir Názor
Voltunk, milljó éve, tölgy és kúszóinda -
fülleteg lomb-ölén rejtett a rengeteg:
míg síkos üstököm zúgva túlzenghetett,
gyökered szomjasan fúrtad rostjaimba.
Ringatott ősvizek mélye - páros kagylót:
lázas tapadásban íved legédesebb
éle vágott rajtam oktalan mély sebet,
s fájdalmam vonaglón igazgyöngybe sajgott.
S ha két idegenként egymás közelébe
von a végzet sodra: élveteg rémlik át
rajtunk a sejtelem: rezzenő porcikánk
mélyén éled a tűnt változások fénye...
Szemem egéről is letűnsz, sorsom Nője:
itthagysz, és hiányod zúgja be poklomat -
ám a Csók számunkra száz létet tartogat,
hogy örök változás új csodákba szője.
(Dudás Kálmán fordítása)
-*-*-*-*-*-*-
