Levelek Vágó Mártához - (részletek)
József Attila
Kedvesem,
Rólad, lelkem fürdőjéről szeretnék hallani. Igaz, hogy ez sem igaz, mert csókolgatni szeretnélek. Nagyon messze vagy, és én szomorú vagyok. Tudod-e mennyi az egy év, hányszor kell lefeküdni, hányszor fölkelni egyedül, és hány rendes ember derűjét kell tönkretennem azért, mert kedvetlen vagyok? Hiába minden nyájasságom, röviden felelek, nem figyelek; két ismerősöm már meg is sértődött, azt hiszik, hogy az orromat hordom magasan, pedig jaj de alacsonyan vagyok mindenestül, és aki magasan tartana, az messze jár.
Édesem, kicsim, borzasztó. Nem tudom, mi lesz velem így nélküled. Hogy a hivatalban megállom majd a helyem, az kétségtelen, de itt, kinn a világban, minden tagomban külön-külön fájóan buta vagyok most, pedig most kellene a legfőbb okosság, most kellene megnyilatkoznia a szellemnek, amikor szurokba ragadt a lélek.
Lehet, hogy kinyújtózkodom én is, ha a hőmérő kinyújtózkodik, és nélküled is örülhetek még neked, hiszen Te nem tartozol senkihez, mindenkihez a hideg tartozik. Ezen ne nevess, de örülj, hogy ilyen csámpásan fejezem ki magam, mert ez az én esetlen udvarlásom.
-*-
MIÓTA ELMENTÉL
Mióta elmentél, itt hűvösebb
a sajtár, a tej, a balta nyele,
puffanva hull a hasított fa le
s gunnyaszt fehéren, hová leesett.
Éjjeli 1 az óra vasárnap este 1928. szeptember 16. Őrült boldog vagyok. Még csak egy ügyvédi beadványt kell legépelnem. Most kaptam meg a leveled. Most jövök rá, hogy az úgynevezett Toldi-dicsőség mind csak furatlan pipaszár. Hol van az én örömemtől ez a kis hülye fekete rúd, amiből lassan csöpög a tinta? Mintha Svájc összes vizei nem az én szívemből indulnának, hogy ott legyenek a közeledben, és fényeddel tréfáljanak, amikor belenézel.
Te gyönyörű barna kenyér, napos fenyves és szénaszag! Látod szavaimat, ezeket a bepisilő kis angyalokat, amint Istent játszanak. Jaj, te, nem is csókolni szeretnélek most, hanem birkózni veled, hemperegni. Kicsim, ne haragudj, csak azért nem szeretlek most még jobban, mert nem lehet már ennél jobban szeretni valakit.
Édes kis szívem, írj!
Csókol, nagyon szeret, Attila.
-*-
(Vágó Márta (1903–1976) József Attila fiatalkori szerelme. 1928–29-ben Londonban tanult.)
-*-*-*-*-*-*-
