Wass Albert levele Elizabeth McClainhoz
"Levelemet vigyék a szelek, a csillagok és a napsugarak:
ó, bárhol vagy te drága, ó, én drágám..."
Most jöttem rá, hogy soha nem írtam Neked levelet az évek során, amelyeket együtt töltöttünk. Soha nem voltunk külön egymástól két-három napnál hosszabb ideig, és akkor is telefonon hívtuk egymást mindennap (persze csak öt után, mert akkor olcsóbb), hogy elmondjuk egymásnak: „szeretlek." Most, mikor elmentél egy másik világba, nem tudom, hogy melyik számot hívjam. Ezért írom ezt a levelet, hogy elmondjam Neked, hogy szeretlek. Az élet olyan rövid volt, s nem tudtam elégszer elmondani.
Rövid, de szép volt. Ahogy visszanézek, egyre több szépség tárulkozik fel. Igen, voltak bajok is, de kinek nincsenek? Kevés volt a pénz, el kellett halasztani terveinket. De együtt voltunk, és ez mindenért kárpótolt.
Szeretted volna látni Skóciát, ahonnan a családod eljött, és arról is álmodoztál, hogy még egyszer elmenjünk a hegyekbe jávorszarvasra vadászni. De a gyerekeknek ruha kellett, meg karácsonyi és születésnapi ajándékok. Az autót meg kellett javítani, a kölcsönöket visszafizetni, és más kiadások. Aztán a gyerekek megházasodtak, és nagymama lettél újra, meg újra, meg újra. Az unokák megházasodtak, és dédnagymama lettél, még több karácsonyi és születésnapi ajándékot kellett vásárolni... és hirtelen ráébredtünk, hogy megöregedtünk, túl öregek lettünk ahhoz, hogy hegyet másszunk és Skóciába látogassunk.
Tehát maradtunk itthon. Meleg otthonunk volt, sok kedves emlékkel megrakva az évek során. Mindenünk megvolt, amit csak akartunk: úszómedence, szúnyoghálós veranda, virágok, fák, egy darab vadon, ami azt az illúziót teremtette számunkra, mintha erdőben laktunk volna. Mindketten szerettük az erdőt.
Aztán, hirtelen elhagytál. Istenem, egyszerre csak egyedül lettem! A temetéseden két felnőtt unokánk kedvenc énekedet énekelte: az anyák esti imáját, és nekem könny szökött a szemembe, és csorogott az arcomon az ének alatt, és olyan kínosan éreztem magamat annyi ember előtt.
Aztán elment mindenki. Istenem, mennyire egyedül voltam! Buffy, az öreg ír szetter, Pluto, a fekete dán dog és Impy, a fekete macska voltak egyedül a társaságom. Mindennap virágot tettem a sírodra és Buffy-t magammal vittem, hogy megmutassam neki is, hogy hol nyugszol. Buffy körbeszimatolta a sírt és ezt mondta: „tévedsz, ő nincs itt!" És tudtam, hogy igaza van. Egész idő alatt tudtam én is. Mivel jelenlétedet éreztem otthon. A verandán és a virágoskertben. De kellett valaki, aki megerősítse az érzéseim igazát. És a jó öreg Buffy megtette.
Minden este naplemente körül kiültem a kerti székbe és néztem az erdőt Buffyval az oldalamon. És mindketten tudtuk, hogy itt vagy valahol körülöttünk. Aztán egy napon Buffy is itt hagyott. Még jobban egyedül maradtam, mint valaha. Azóta a macskához beszélek és a fekete dán doghoz, és velük ülök ki minden este a kerti padra, és nézzük az erdőt. És tudom, hogy Buffy már Veled van, az örök vadászmezőkön, amiről néha beszéltünk régebben. És ott van Moose és Totó is, és mindazok, akik már elmentek. És azt is tudom, hogy egy nap én is megérkezem Hozzád, drágám. És akkor ismét együtt leszünk...
-*-
Elizabeth McClain Wass Albert második felesége. Skót származású, Wass mégis úgy jellemezte őt, mint aki „magyarabb volt a kinti magyarok legtöbbjénél".
Elvált asszonyként 1951-ben ismerkedett meg Wass Alberttel személyesen, az író családját befogadó McClain família tagjaként. 1952-ben házasságot kötöttek, és ezután ő nevelte az író négy fiát is.
Erős akaratú, hatalmas szorgalmú nő volt, aki kezdettől egyengette férje útját Amerikában. Minden adminisztrációs és szervezőmunkát igyekezett levenni az író válláról. Ö intézte az Amerikai Magyar Szépmíves Céh ügyeit, elkísérte Wass Albertet országjáró körútjaira is.
35 évi boldog házasság után, 1987-ben hunyt el a floridai Astor Parkban.
Elizabeth hűsége, kitartása nagy erőt adott az írónak azokban a kritikus években is, amikor úgy látta, hogy munkája gyümölcstelen. Hitt a magyar ügy igazában és győzelemre jutásában.
Tragikus, ám egyben kapcsolatuk intenzitását is jellemző az a tény, hogy Wass Albert életében mindössze egy levelet írt hozzá házasságkötésük után (személyes megismerkedésük előtt több levelet is váltottak), azt is akkor, amikor Bébe - így hívta mindenki - már nem élt.
-*-*-*-*-*-*-
