Vajda János levele menyasszonyához, Bartos Rózához
(1880. október)
Édes Rózám!
Mindenre kész vagyok – úgy történjék, amint Ön kívánja – de kérem, jöjjön délre át, féltizenkettőre, ne késsék, mert háromnegyed után minden perc életveszélyes lesz rám nézve.
Bocsánat, szent Mártírnőm, jóságos szép kis Griszeldiszem – soha se fogom Önt megszomorítani többé – térdeimen fogom Önt kérni, imádni. Ma délben, délután mindent ki fogunk tervelni, megállapítani, és mindennek úgy kell, amint Ön kívánja – azért jó lesz, ha keresztlevelét is áthozza.
Csókolom ezerszer; nem szabad többé sírnia, nem bírok el több fájdalmat.
Ön elhagyhat engem, én nem hagyom el Önt soha!
Imádója, jegyese, férje, rabszolgája
Vajda János
U. i.
Átjöjjön háromnegyed 12-re, mert ha késik, nem talál életben.
Öné vagyok örökre. Alig várom hallani, jól aludt-e?
-*-
(Bartos Róza (1860–?) Húszéves korában lett Vajda János felesége; másfél évig éltek együtt.)
-*-*-*-*-*-*-
