Ambrus Zoltán levele Benkő Etelkához
1893.] nov. 24/25. Éjjeli 4 óra.
Csak most jutok hozzá, édes kis angyalom, hogy magának írhassak, pedig egész nap, mindenütt, minden munkám közben, látom a maga édes, szép szemeit, és bizony nehezemre esik leőrölni azt a sok mindenféle dolgot, ami engem mind nem érdekel. Ne haragudjék, hogy csak így írok; nincs más papírom, s nem akarom megvárni a reggelt.
Arra szeretném kérni: írná meg kivételképpen azokat a mindennapi apró históriákat, amelyek maga előtt „közömbösek”, de előttem nem, mert maga körül történnek. Nem volt valami boszankodása az én kérésem miatt, amelyet olyan jó szívvel teljesített a kedvemért, édes kis drágám?!
Ugy-e nem határoz a szerződés dolgában, amíg meg nem állapodtunk?… Az igazat megvallva, kezdek nagyon aggódni. Mondja, mit gondol, nem fogja-e egyszer megbánni, hogy áldozatot hoz értem?!
Csókolja meg helyettem Édes Mamájának a kezét (nagy hálával vagyok iránta) s szeressen egy kicsit.
Aki örökre a tiéd
-*-
(Ambrus Zoltán (1861–1932) író, műfordító, kritikus. Felesége Benkő Etelka.)
-*-
(Benkő Etelka (1874–1921) énekesnő; Ambrus Zoltánnal 1893 nyarán ismerkedett meg, s 1894 júniusában feleségül ment hozzá. 1902-től az Operaház tagja volt.)
-*-*-*-*-*-*-
