Osvát Ernő levele Gyulai Mártának
Budapest, 1928. augusztus 2.
Kedves, – mintha az ujjaival lefogná a szememet, hogy felébredjek a távolság rossz álmából és lássam, mind amiről beszél; a hangja, a Maga hangja az én valóságérzésem éneke; hallom, hát vagyok; legyek, hogy halljam!
Ugye, jól van? Akkor nem bánom, ha itt lassan múlik is az időm.
Vajjon megkapta a két levelemet? Ezt a pár sort máris fel kell adnom, hogy Bergenben találja; aztán Hamburgba írok – s majd sokat oda, ahol időzni fog. Nagy meleg van itt, néha fáj kicsit a fejem, s a tennivalóim nagyrészt tennivalók maradnak.
Én egy levelet kaptam, de látom az Idáéit. Maga tud fogalmat adni arról, ami körülveszi. Táj és mese minden lapja. Minden betűje szépség nekem. Tudja? akarja? Hallgat rám?
Kedvesem, Márta, kezét csókolom
-*-
(Gyulai Márta költő, kritikus. A Nyugat köréhez tartozott; novellái, versei, kritikái jelentek meg a húszas és a harmincas években.)
-*-*-*-*-*-*-
