Baumberg Gabriella levele Batsányi Jánoshoz
(800. január 7.)
Tiszta érzelmeim legmagasztosabb lángjával légy üdvözölve isteni napfény, ki visszaadtad nékem őt, akit már elveszettnek hittem, a jót, a nemeset, lelkem legméltóbb testvérét. Isten tartsd meg őt s általa engem és erényeimet. Mert hol volna az biztos, ha nem az ő kezében, az ő bölcs vezetése mellett. Ő, ki saját magát le tudta győzni, bizonyára meg fog óvni engem az elcsüggedéstől. Lelkének boldog indulatában ő sorsomat Istennek ajánlotta, ki élet és halál ura, s én tovább fohászkodom: Uram intézd azt bölcs belátásod szerint, csak azt engedd, hogy ő ne szenvedjen, s boldog legyen egész életére. Lelkem érzelme mély áhítatban olvad fel, minden gondolatom imádság, szívemnek minden dobbanása köszönet és fohászkodás, hogy Ő megmaradt nékem, s hogy továbbra is megtartva légyen számomra. Hallgassa meg az ég imámat. Ebben a hangulatban találtál engem. A viszontlátás boldog pillanata határozott, Te jobban tudod azt, mint én elmondhatnám, amit semmiféle nyelven kifejezni nem tudnék.
Ennek az évnek kezdete kárpótoljon Téged a kiállott szenvedésekért, és védelmezzen meg a jövőben is minden bajtól. Az tartson meg nékem olyan tisztán, mint aminő nemes együttérzéssel lelkünk összeforr. Ha így lesz, úgy megirigyelhetnek engem a világ hatalmasai.
-*-
Baumberg Gabriella, Batsányi Jánosné (Bécs, 1766. márc. 24. – Linz, 1839. júl. 24.): osztrák költőnő, „Bécs Sapphója”. 1805-től Batsányi János felesége.
-*-*-*-*-*-*-
