Faludy György levele egy irodalomtörténészhez
Kedves Kollégám:
amerikai kiadóm éppen most küldte el nekem könyvek kritikáit, a többi közt az Önét.
E néhány sorom írásának két oka van: az egyik, hogy megköszönjem az Ön kritikáját; a másik, hogy néhány tényt leszögezzek. az Utóbbit nem ezért teszem, mintha vitázni kívánnék Önnel, helyesbíteni akarnék vagy bármiféle megbántást éreznék. Egyszerűen tényeket kivánok közölni; Ön, úgy tudom, irodalomtörténettel foglakozik és jó, hogy az irodalomtörténész ismeri a tényeket, s ha nem: hadd ismerje meg, bármily jelentéktelenek is.
Ön az amerikai dolgokra vonatkozóan azt írja, hogy könyvemnek az Új Világgal foglalkozó része, Úgy hiszi "that part was omitted to save emparrassement for the American reader."
Amennyiban Önnek a könyv első amerikai kiadása került volna a kezébe s megnézte, ugy láthatta volna, hogy azt Londonban nyomták. A második angol kiadással együtt. Az angliai és az amerikai kiadás teljesen azonos, az első eresztés csak ugy, mint a második, öt sajtóhibát leszámitva.
Semmi sem volt kevésbé célom, minthogy érzékenységet kiméljek. A francia kiadásból épp oly kevéssé maradt ki az, amit Franciaországról mondok. Ez teljesen nevetséges lenne.
Amerikáról nem azért írtam keveset, hogy bárki érzékenységét kíméljem - ha mint amerikai katona annak idején vezércikket irtam elnököm és főparancsnokom, Roosevelt oroszbarát politikája ellen, ugy semmi okom nem lett volna, hogy e nézetemet tizenöt év multán féljek megismételni - hanem azért, mert ebben a könyvemben nem volt célom, hogy a második világháború katonai történetére rátérjek. Ezt megirták éppen elegen. Sem arra, hogy az amerikai hadseregben szerzett tapasztalataimat megirjam. Ezt is megtették elegen. Sem arra, hogy New York, Denver, Detroit, St. Louisban, a Csendes Tengeren, Friscoban és Alaskában volt élményeimet megirjam. A könyv célja az volt, hogy a totalitárius diktaturák hatásával foglalkozzam az emberre. Ebben a dologban Amerikának nincs része; az előzetesek pedig, az afrikai epizóddal, a szükséges bevezetést adjam. Egész gyermekkoromról és ifjúságomról sem írtam - mert ez szintén nem tartozott a tárgyhoz. Arról már nem beszélve, hogy az élményanyag hosszát is rostálni kellett. A kiadóm 100.000 szavas könyvet rendelt; még így is 180.000 szó lett.
Nem tudok igazat adni Önnek abban ("knowing of his former publications") hogy ez a könyvem ellentétben volna bármivel, amit régen írtam. Az amerikai rövid rész egyébként is kondenzációja (de nem megmásítása és elcsavarása) annak, amit 1946/47-ben folytatásos regény formájában írtam egy szociáldemokrata budapesti hetilapban, a Dolgozók Világlapjában és egy hosszú levelemnek, mely ugyancsak folytatásban jelent meg egy liberális budapesti hetilapban, a Haladásban. Minden egyes folytatás megjelenése után Zsolt Béla, illetve Erdődy János főszerkesztőnél ketten szoktak tiltakozni: a szovjet sajtóattasé, aki Amerika feldícsérése, és az amerikai sajtóattasé, aki Amerika megcsúfolása ellen tiltakozik. Ezt teljesen rendbevalónak találtam és találom most is. Irodalomtörténészről lévén szó, nem mulaszthatom el azonban, hogy e tárgyi tényeket megírjam. Szívélyes szeretettel üdvözli
Faludy György
-*-*-*-*-*-*-
