Petőfi Sándor levele Várady Antalhoz
Szatmár, aug. 26. 1847.
...Én nem értelek benneteket. Az előbbeni postán kaptam Marci levelét, melyben erősen fogadja, hogy szeptember másodikán elindul, most pedig te irod, hogy te eljőnél, de ő nem akar. Már mi a fene ez? én bámulom annak idejében a szemfényvesztés mesterségét, de most ne bolondozzatok velem, hanem irjátok meg együtt kereken, hogy jöttök-e vagy sem? hadd tudjam már mihez tartani magamat, mert ha nem jöttök, hát kapok én itt is embert, aki bir annyi műveltséggel, ha többel nem is, hogy a nevét csak be tudja irni a matrikulába vagy csízióba vagy minek híják azt a papi protokollumot. Feleljetek azonnal, ahogy e soraimat átgallopírozzátok, és feleljetek határozottan, mert az idő rövid... bárcsak még rövidebb volna, mert bizony isten meguntam már azt a nagy-bőjtöt, melyet vőlegénységnek neveznek. Több mondani valóm nincs; ha eljöttök, majd beszélgethetünk bőségesen, Idának már csak a kezét csókolom, mert mátkám egyenesen Othellótól ered, hanem neked csókolom szendebáju ajkaidat, ölelem herkulesi kebledet, s szorítom sámsoni kezedet, s vagyok
hűséges barátod
Petőfi Sándor
[Címzés:] Hites ügyvéd Várady Antal barátomnak, Zöldfa-utca, Salazár-ház, 2-dik emelet. Pesten.
-*-*-*-*-*-*-
