Kossuth Lajos levele Görgei Artúrhoz
A cibakházi visszavonulásról, Vetterről, Damjanichról és a hadvezérek közötti egyetértésről
Kossuth levele válasz Görgei 1849. március 21-én Dormándról írott levelére, amelyben az bírálta Vetter Antal altábornagy, fővezér hadvezetési módszereit. Kossuth ebben, valamint a többi, e napokban írott levelében folyamatosan békítette Görgeit, s mentegette Vettert, mondván, hogy nem az a felelős a honvédsereg Cibakháza térségében ellentámadási kísérletének kudarcáért.
Igen tisztelt Barátom!
Dormándról márc. 22-kéről 25. T. sz. alatt írott levelére, futára által már ma feleltem, azóta kaptam március 21-kéről 22-ik sz[ám] alatt kelt előbbi levelét.
Ide rekesztem Vetter fővezér március 23-kai levelét, melyből látandja Tábornok úr, hogy a fősereg nem fog kantonirozással időt veszteni, mert ma a főhadiszállás már Füreden van, s holnap már a Tiszán átmegyen. – E részbeni aggodalma tehát elenyészhetik.
Arról is biztosíthatom, tisztelt Barátom, hogy a cél most is ugyanaz maradand, mint előbb ki volt csinálva; ti. hogy Ön a hatvani úton Heves felé előnyomulva, – vagy egyenesen Pestre bemehessen – ha oly szerencsések lehetnénk, hogy az ellenséget derekasan megverve, a Pestre vonulástól elzárhatnók (mert ez esetben, azt hiszem, nem fogná magát Buda tartani akarni, ha Ön hamarébb érne Pestre, mint a megvert ellenség magát a Dunán átvetve, alulról Budára nyomulhatna) – vagy pedig, ha ez nem történhetnék, Vácra nyomulhasson, s majdan, a komáromi őrség felével egyesülve, hátulról Buda ellen operálhasson.
Az egész különbség csak az, hogy kalkulálva volt a Cibakházánáli átmenetellel Kőrös táján az ellenséget megverni, s aztán vagy Önnel egy magasságban előre nyomulni; – most pedig egyesülten (s ha szíves egység s közremunkálás nem fog hiányzani) annál biztosabban fognak először az ellenséggel megütközni.
Ennek oka: hogy a cibakházi expedíció nem sikerült. De kötelességem igazságosnak lenni. Ennek nem Vetter az oka. Ő ezt nem rendezte. Ő ezt már rendezve találta, midőn a fővezérletet átvevé. A szolnoki híd el volt égetve, minden híd materiale Cibakra leúsztatva s 11.000 ember már le is küldve. – És midőn a kőrösi marsból idő viszontagság és az ellenségnek állítólagos túlsúlya miatt a sereg re infecta visszajött, erre Damjanich – ki a cibaki debouchirozást rendezte volt – szavazott legelső, sőt véleménye kéretvén, a Flankmarschot Abony felé is ellenezte, mit Vetter tenni akart.
S most kérdem, gyanúsíthatnók-e emiatt Vettert? Istenemre mondom, nem. – Ennek ugyan ő nem volt oka, hacsak azért nem, mert Damjanich skrupulusának engedett, de erre azt felelé: hogy Damjanich volt a táborban „der schneidigste Kommendant” – s ha mégis ő, a túl bátor vezér visszavonulásra intett, Vetter, ki még csak 24 óra óta volt a seregnél, nem merte a dolgot risquirozni.
Vagy gyanúsítsam hát Damjanichot? Az Isten őrizzen engem ennek árnyától is; Damjanich oly hű fia e hazának, mint aminő hű csak ember lehet, tiszta, mint az arany, bátor, mint a villám, s határozott, mint az Úristen akarata – ő egyike e haza rendíthetlen oszlopainak, kiben bízhatik a haza, mint bízhatik bennem vagy akárkiben.
Fátum volt az egész – mint már sok hasonló történt, de bizalomban csökkenni miatta senki iránt sem lehet.
A tiszafüredi debouchirozás ellen énnekem voltak skrupulusaim, melyeknek bizon főképp csak azért nem insistáltam, mert Klapka és Aulich, Vetter eszméjét tökéletesen helyeselték, s Damjanich sem mondott semmit ellene.
Az Istenre kérem tehát, tisztelt Barátom, ne adjon helyet most lelkében semmi gyanakodásnak, mert nincs reá ok az eddig történtek miatt. – Aztán ott leszek én is; én keblem önzéstelen becsületes hazafiságával s a nemzet által szerény vállaimra ruházott hatalommal s nemzeti bizalommal. – Isten akará, én nem keresém s megválni ohajtok tőle. De úgy van, ez nyom a latban valamit.
Én ismerem Vettert s karakterét, úgy mintha keble nyitva állana előttem. – Őt nem kötik oly kötelek hazánk ügyéhez, mint minket, azért késett elfogadni a vezérletet. De ha egyszer elfogadá, inkább darabokra koncoltatja magát, mintsem hogy hátralépjen, vagy becstelenséget kövessen el.
Erről én állok jót a nemzetnek. Pedig én bizon nem vagyok szerelmes bele.
Győzelmünk bizonyos, ha Önök most cordialiter egyetértenek – ha nem – úgy azt mondom: szegény, szegény hazám!
Egy győzelem kell, csak egy, s meglátja Ön, mikint porlik szét minden slendrián – Mészárosról is mondandok Önnek valamit, amit becsülnie kell, becsülni fog – gyenge, de becsületes.
Azért: egyetértés! egyetértés! míg előttünk az ellenség – én gonddal leszek, hogy hiba se mehessen annyira, hogy hazánk ügyét kompromittálja.
Holnapután látjuk egymást.
Ölelem meleg barátsággal
Debrecen, márc. 23. éjjel 1849.
Hű barátja
Kossuth
-*-*-*-*-*-*-
