Szabó Lőrinc levele Lázár Júliának
Budapest, 1921. február 28.
Kedves Júlia!
Azonnal felelek levelére. Ha magának valami oka van arra, hogy leveleit visszakérje, készségesen eleget teszek kívánságának. Nem tudom, miért, nem ezt vártam. – Persze az ember szamár. Ne is magyarázza meg, miért.
Ellenben ugyanakkor én is kérem, hogy az enyéimet is küldje vissza. Most nehogy azt higgye, mintha én zum Trutz tennék. Dehogy! Eddig is gyakran gondoltam rá… Annyi sok csacsiságot összefirkál az ember, aminek jobb volna meg nem maradni. Ez nem barátságváltozás kérdése.
Éppen azért egyezem bele kérésébe ilyen könnyen, mert én is akartam már ugyanezt kérni.
Hanem van egy leegyszerűsítő ajánlatom. Most még nem küldöm el a leveleket. Ki tudja, nem veszik-e el a vastag csomag!? – El fogom égetni őket, becsületszavamra, mindet. Addig persze nem teszem meg ezt, míg nem válaszol, hogy jó lesz-e vagy nem. Ha ragaszkodik hozzá, elküldöm postán; de egyszerűbb és biztosabb, ha elégetem őket. Persze, maga is így tesz az enyémekkel. Nem kell félnie, hogy nem teszem meg, én is biztos vagyok a maga ígéretében.
Kedves Júlia, én is úgy félek: nem fog-e félreérteni? Gondoljon arra, hogy milyen érzelmek között írta nekem legutóbbi levelét, és meg fog érteni.
Ha Baján vannak a levelek, akkor mihelyt hazamegy még egyszer, akkor azonnal elégeti. Ugye, így lesz a legjobb.
Ne kérje vissza. Ez olyan rossz izgalom lenne, várni, félni, nem veszett-e el a levél?
És ha egyszer megint írni akar, írjon nyugodtan. Azt is el fogjuk égetni.
Dolgozom, sokat.
Kedveském, alig bírom megállni, hogy most rögtön el ne égessem őket. Úgy izgat a kérdés. És látja, milyen buta egy levél lett ebből is! Igazán szégyen, és nem érdemel mást, mint a pokol tüzét.
Szeretném látni magát. Persze, az a húsvéti dolog egészen irreális. Gondoltam én, de jobb volt arra gondolni, hogy hátha.
Most vegyen gyertyát és gyufát, és tartsa föléje ezt a levelet. Én még ma este kivégzem a maga írásait. Ki én! Látja, milyen csacsiság! – Írjon olyan hamar, ahogy csak teheti. De írjon többet és melegebben, mint legutóbb, hiszen úgyse fog megmaradni a papír.
Levelét nagyon türelmetlenül várom, és addig is szívből üdvözlöm
Lőrinc
[oldalt] Véletlenül nem tiszta egy betű a címben, nem tudom, jól betűztem-e ki.
[új oldalon] A leragasztott levelet felbontottam. Mégse égetek el semmit, míg meg nem engedi
L.
-*-*-*-*-*-*-
