Ninonhoz
Alfred de Musset
S ha mégis szólanék s bevallanám: szeretlek.
Vajon mit mondanál, kékszemü barna lány?
Tudod: a szerelem nagy kinja a sziveknek,
Már szántad magad is, kik martaléki lettek:
És mégis - szavamért megbüntetnél talán.
És ha kimondanám, hat hónap hallgatása
Mily sok gyászt leplezett, mily őrült vágyakat:
Elmés vagy, oh Ninon, s bár gondtalannak látszva,
Még a jövőbe is be tudsz pillantni játszva -
"Oh ezt már rég tudom!", felelné ajakad.
És ha kimondanám, hogy édes őrülettül
Árnyékoddá levék s követlek untalan:
Bájosb vagy, jól tudod, ha arcodon keresztül
Mélázó kétkedés egy-egy sugára rezdül -
"Talán azt mondanád, hogy "nem hiszem, uram!"
És ha kimondanám, hogy én keblembe vésem
Mindegyik árva szót, mit tőled hallhatok:
Tudod, ha rám tekintsz sértődve, sértni készen,
Azúrszin két szemed legott villámmá lészen -
Talán azt mondanád: kerüljem hajlokod.
És ha kimondanám: éjemnek nincsen álma
És nappal térdelek, sirok s imádkozom:
Mikor nevetsz, tudod, a méh ajkadra szállna,
Azt vélve, hogy repül kinyiló rózsaszálra -
Talán, ha szólanék, kacagnál gyászomon.
De nem, te mit se tudj. Esténkint összejőve
Tovább cseveghetünk lámpádnak fényinél.
Ott hallom hangodat, lehellek levegődbe'...
Ám kétkedj', ám nevess, ám láss be a jövőbe -
Szigorral nézni rám nem lesz okod, ne félj.
Titkon tovább szedem pár misztikus virágom':
Mögötted állhatok, harmóniás kezed'
A billentyűk során ha végigzengni látom,
És érzem olykoron, vig táncmelódiákon
Hogy' ringasz, mint a nád, midőn karom vezet.
S ha űz az éjszaka házadból útra kelnem,
Alig hogy honn vagyok, záródik a lakat,
S megannyi kincseken: emlékimen csügg lelkem:
S isten szine előtt, fösvény örömmel telten,
Kitárom szivemet, hol nincs más, csak magad!
Szeretlek és tudok közönnyel szólni véled,
Semmim sem árul el, nem tudja senki még:
Szent titkom s szent kinom. Esküdtem: amig élek
Csupán szeretlek én, de semmit nem remélek -
Láthatni arcodat, e boldogság elég.
Karodba' halni meg s ott élni, lábad mellett -
Ez üdvök üdve nem, nem várhat énreám!
Óh, minden erre vall s gunyolja e szerelmet...
S ha mégis szólanék s bevallanám, szeretlek:
Vajon mit mondanál, kékszemü barna lány?
(Radó Antal fordítása)
-*-*-*-*-*-*-
