Vallomás
Aranyos László
este belenézek a tükörbe
mikor nem lát más csak te
ilyenkor levetem maszkjaim
miket nappal a komédiához
az élethez használok
este csak te láthatod
igazi arcomat
a szelíd ráncokat
ősz halántékom
idegesen remegő kezem
este csak te látod
ahogy leülök a géphez
és írok és írok
és szép lassan megnyugszom
és kisimul az arcom
és barátok leveleit olvasgatom
kik szétszóródtak a nagyvilágban
és ők is maszkokat hordanak
a valós élet bomba szaggatta
hepehupás útjain
-*-*-*-*-*-*-
