HTML

Válogatott levelek

A levél az emberi érzelmek legközvetlenebb írásbeli kifejezésformája, az emberi érintkezés, a lelkek egymásra találásának különös alkalma és lehetősége.Nemcsak érdekfeszítõ olvasmányok, hanem igen fontos dokumentumok, jelentõs források is a lelki élet búvárai, meg a társadalom és az irodalom kutatói számára... Versek, melyek akár levél helyett is íródhattak volna...[szerintem]

Friss topikok

 

Jászai Mari levele Kassai Vidornak 
Győr, 1869. február 28
.

Édes, drága Vidorom!

Végtelenül levert vagyok, terhemre van minden, fáj az élet! Beteg is vagyok mán tegnap dél óta, képzeld csak, ebéd közben iszonyú fájdalmat érzek hátamban, mintha késsel vágtak volna keresztül, én fel sem vettem, mert azt hittem, hogy rögtön elmúlik. De nem úgy történt, még most jobban fáj, mint tegnap, ha mozdulok, jaj, jaj, de fáj!… Én nem tudom, ez okozza-e lehangoltságomat is? Én azt hiszem, hogy nem. Hanem az, hogy már három nap nem kaptam tőled levelet, és ez nekem sok gondot ad és még több kínos eszmét, amelyekkel én tenélküled, Vidorom, gyenge vagyok megküzdeni. Vidorom!!… Ha nem volnál már nekem az, aki voltam? Csak a gondolat képes maga kiforgatni egész valómból, vagy mért van az, Vidor, hogy én már három napja nem kaptam tőled levelet. Nincs, úgy-e, nincs ez összefüggésben az én gonosz sejtéseimmel? Oh, mondd, drága Vidorom, hisz tudod, mély érzelem az, mellyel én irántad viseltetem, és elképzelheted, hogy minő fájdalom az, melyet csak kétség előidéz! Oh, édes, jó mindenem, győzz meg arról, hogy nem úgy van, mint én azt beteg lelkemmel látom?

Korholj, kérlek, és mondd, hogy ez csak elkényeztetés volt, hogy eddig minden másnap küldtél egy levelet, hogy az nem lehet, bármint szeret is egy férfi egy nőt! Kérlek, mondj akármit, csak írj, csak tudjam, hogy az enyém vagy! Oh, Vidorom, most már érzem, mim vagy te nekem, nem élhetek nélküled, és mily kínos volna meghalni is azon tudattal, hogy te nem vagy az enyém? – Vidor! Szívesen meghalnék ma, ha tudnám, hogy holnap már nem szeretsz!

– Drága Vidorom, írj, kérlek, írj, írj, írj, amíg nem jöhetsz. Oh, úgy fáj a lelkem, oly boldogtalan vagyok e percben, hogy nem tudom leírni.

És én ma játszom. Ha vendég nem volnék, s nem csináltak volna olyan nagy szelet a fellépésemből, szívesen itthon maradnék, de így játszanom kell. Vidorom, kérlek, a szerződést illetőleg, ha csinálsz mégis, csak valami távoli igazgatóval. Mellőzd el azt, amit a minap a szerződésre nézve írtam.

Isten áldjon meg, drága életem, gondolj rám, mint én te reád. Fogadd tőlem ezt a néhány szál száraz virágot – pár napja már, hogy magamnál hordom, hordd te mégegyszer annyiig, s ha meglesz még, mikor hozzánk jössz! – azt tűzöm mellemre, ha esküszünk, midőn a világ előtt is egyek leendünk.

Ég veled! Írta

Marid.

-*-

(Kassai Vidor (1840–1928) Családi neve Kossitzky. 1861-ben lépett színészi pályára; 1869–80-ig a kolozsvári színház tagja volt, majd 1880-ban a budapesti Népszínházhoz szegődött. Jászai Mari férje 1869–1879-ig.)

 

-*-*-*-*-*-*-

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://levelbonto.blog.hu/api/trackback/id/tr972065064

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.