HTML

Válogatott levelek

A levél az emberi érzelmek legközvetlenebb írásbeli kifejezésformája, az emberi érintkezés, a lelkek egymásra találásának különös alkalma és lehetősége.Nemcsak érdekfeszítõ olvasmányok, hanem igen fontos dokumentumok, jelentõs források is a lelki élet búvárai, meg a társadalom és az irodalom kutatói számára... Versek, melyek akár levél helyett is íródhattak volna...[szerintem]

Friss topikok

 

Bethlen Miklós levele mátkájának, Kún Ilonának
Szentmiklós, 1667. november 7.


Az én szerelmes mátkámnak, nemzetes Kún Ilona édesemnek adassék.

Édes egyetlenegy Gyönyörűségem!

Mivel az vak és bolond szerencse vagy – hogy pogányok vak istenét ne imádjuk vagy csak emlékezettel is – az dolgok úgy hozzák, hogy az mikor tü egyik országszegeletében, én akkor a másikban lakjam; ha mikor közelebb esnénk is egymáshoz, mint most, én ismét eltávozzam: küldöttem, Édesem, Balog Zsigmond uramot látogatásodra; mert, Szívem, az jövő héten felmegyek Udvarhelyszék felé, s osztán eltávozván innet, messzebb esem tőled; félek is, hogy karácsonig sem láthatlak, sem látogattathatlak; de akkor ha Alamoron lennétek, talám oda mennék, kivált ha magad sütted kaláccsal gazdálkodnál; no adja isten, édes Lelkem, hogy akkor vagy akármikor csak hamar lássalak örvendetes jó egészségben; addig is örvendetes híreket hallhassak, Szívem, felőled.

Az minémű kesztyűt kérsz vala, Zágorba küldtem, Édesem; adja isten, egészséggel viselhesd; ha isten módot ád benne, selyemből csináltatok egy bokrot; de megkívánom, édes Görlicém, hogy rá szolgálj; az mit elődbe írtam, írd meg; az Bibliát szorgalmatosan olvasd, énnékem is igen szépen írj s tudósíts egészségedről, s arról is, mennyit írtál már s az Bibliát is meddig olvastad; arról bár ne tudósíts, hány hímet varrottál, vagy hány orsó-fonalat fontál; mert az ugyan is talám csak gyertyabélnek volna jó, vagy annak sem, édes szerelmes kis nagy Anyám.

Megmondja Balog Zsigmond, csak kérdezd meg tőle, ki volt most vacsorán vendégem; de meg ne haragudjál; egy szó ne légyen mindjárt fülbemászó; mert csak bébotlott ide a házhoz az az jó ifiú özvegy asszony, de bizony hiában; már késő: mert te kis tolvaj mind elraboltad az szívemet még az tavasszal; maradok is, édes szerelmes Szívem, szép kis Görlicém

Holtig tökéletes szeretőd, igaz hű mátkád

Bethlen Miklós

-*-

(Kún Ilona Kún István főispán leánya, Bethlen Miklós felesége.)


-*-*-*-*-*-*-

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://levelbonto.blog.hu/api/trackback/id/tr62062387

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.